Aki nem tudná, hogy mi fán terem a Mohawk, annak elárulom, hogy egy éppen üzemen kívül lévő csapat saját fejlesztésű sárkányáról van szó. Pontosabban az Air Oeuvre amit egyetlen egy személy alkot(ott): Audiorob. Nos, úgy tűnik Rob eltűnt a színről, legalábbis egy időre, erről árulkodik például a weboldala is. Ebből is látszik, hogy egy non-profit, nagyon kis volumenű projektről van szó. Tehát ezek sarik nem Kínában készültek, hanem valaki szívvel-lélekkel tervezgette, finomítgatta, tuningolgatta a design-t, majd komoly marketing nélkül árult néhány saját készítésű darabot.

Innen a kies magyar földről azonban nem olyan egyszerű hozzájutni egy amerikai gyártmányú sárkányhoz. Importőr híján az ügymenet kb. a következő: Kontakt az eladóval, angolul tudni kell. Árban, szállítás mikéntjében, 50 USD alatti értéknyilvánításban a vám miatt megegyezni. Paypal számlával rendelkezni, azzal fizetni, dombornyomott kártyával rendelkezni, hogy a Paypal onnan tudjon levonni…. Stb. Aztán hívogatni a MPostát heteken át, nyomozni, míg kiderül, hogy Béla a postás elfelejtette bedobni az értesítőt, és a csomagod a helyi postafiókban pihen, és ha nem mész 2 órán belül, akkor visszaküldik a feladónak, mert ezek visszaküldik… Szóval nem egyszerű.

Hát feltehetőleg ezért döntött úgy Molimi, hogy épít egy saját Mohawk-ot. Aztán másik projetkbe fogott, ezért a Mohawk-nak új tulajdonosa lett, aki pedig kölcsönadta nekem, tesztelés céljából. És mivel egybecsomagolta egy Prism Zephyrrel, pontosabban a Mohawkot és a Zeph-t egy táskában helyezte el, és azok rúdjait a vitorlák kímélése végett külön rakta, az antitalentum tunemx naná, hogy a Zephyr jóval hosszabb spreaderjeivel szerelte össze a Mohát (pedig feltűnhetett volna hogy a Mohawkon csak egy standoff található). És ekkor kezdődött a FUN!

Először is megállapítottam, hogy úttörő a design, hiszen a sárkány farka lejjebb van, mint a szárnyvégei, és ez marhára zavaró amikor a földön van és pl. cartwheel-lel helyzetbe akarom hozni, vagy csak egy szimpla flapjack-et kiviteleznék, de gondoltam, egye fene, az a lényeg, amit a levegőben művel, kicsire nem adunk. Nos a levegőben ért a többi meglepetés. Túlpörgés, lehetetlen pancake, lehetetlen cascade… Fejvakarás… De a backspinek mennek mint a karikacsapás, igaz kicsit laposak, de nagyon pörög. Gondoltam, Rob valószínűleg nagyon szeret backspinezni, ezért tuningolta ilyenre. Aztán egy idő múlva feladtam, és visszabandukoltam a táskához, hogy elrakjam, kipipáljam, leírjam, ez sem ingatott meg a franciákban való hitemben, teccett volna megnézni, hogyan van összerakva egy Transfer, vagy Nirvana, kedves Rob… És akkor rájöttem, hogy nem tettem be a felső spreadert. De a felső spreader túl rövid! Hoppá lehet, hogy azért rövid, mert az alsó spreader nem jó?

Heuréka, rájöttem mindenre, összeraktam rendesen a normál alkatrészekkel, és mindjárt megváltozott az élmény. Precíz repülés, lágy mozdulatokra határozott reagálás, akár radikális, erőszakos, akár finoman kivitelezett trükkök, mindent tud. A cascade-ekkel még mindig gondom volt, de jacob’s ladder, backspin, multilazy ment ahogy illik. Nem írok szabályos tesztet a Mohawkról, a holnapi napon az OSOW-on visszajuttatom Cosmomikinek, aki valószínűleg nem dugja el… Inkább következzen néhány fotó. A vigyort az arcomon képzeljétek hozzá.

[View with PicLens]

köszönet Cosmo Mikinek