HQ Invento Maestro II

HQ Invento Shadow 2010

Egyéb elképesztő dolgok: Chrome (nem böngésző, sportsárkány),  felélesztett csontvázak, pl. Breeze, és Tramontana. (Teljes paletta a gyártó oldalán) Annyit elmondanék, hogy az első rendes sportsárkány amit életemben reptettem, a Breeze volt, és sokan még ma is esküsznek rá. Bár az oldalon megtalálható termékvonaltól még 5 évvel ezelőtt sem esett volna hasra sok sporttárs, a HQ jelenléte tagadhatatlan.

Wind Up Challenge – Part 2

Belátom, hogy sok egyéb összetevője is van a dolognak, de az egyik fő ok szerintem, az hogy nem ismerik a sportot az emberek. Az ilyen műsorok segíthetnének egy kicsit a dolgon, mégha bénák is…

Én mindenesetre kitartóan, és büszkén gyűrtem, mégiscsak ez az első sárkány, amit a kiteaddict.hu kimondottan tesztelésre kapott.

A reflexshop.hu-n található adatlap szerint  a Maestro a HQ új zászlóshajója (vagy zászlóssárkánya de az hülyén hangzana), ill. bocsánat, a megfogalmazás  csavarosabb: “A zászlóshajónak- a Phoenix-nek – megszületett az utóda: a Maestro”. Ebből én inkább azt szeretném kiérteni, hogy a Phoenix megmaradt zászlósnak, a Maestro meg utódnak, de Te, kedves olvasó azt érthetsz amit akarsz, nem akarom én a képzeteimet belehipnotizálni senkibe.

Tehát visszatérve az adatokra, egy már nem kicsi, de még nem is túl nagy fesztávú gépről van szó,  “occsóbb” kivitelben. Lássuk:

Méret: 228 cm x 100 cm

Vitorla: Poliészter

Rudazat: szénszál 6 mm,

Zsinór: Dyneema 70 kp

Szélerősség: 1,5-5 Bft

Hát ebből van ami tetszik, van ami nem annyira. Pl. ebből az árból még szerintem kihozható lenne egy Dynamic DT valahányas Skyshark klón, amit a konkurencia meg is tesz.  Sőt ebbe az árba talán még valami könnyebb vitorlaanyag is beleférne, mert ez a cucc bizony megegyezik a viharkabátom anyagával. És akkor itt abbahagyom a rinyát, mert egy átok sznob vagyok, de próbálom eme jellemhibámat leküzdeni, és kellemesebb vizekre evezek.

Nézzük meg közelebbről is a gépet. A szivárvány palettája szépen le van itt fedve, garantáltan sokan bólogatni fognak a színpompás design-ra. Bizony szép sárkány ez, habár első látásra kicsit ezt is cikisnek találtam, de a végére megbarátkoztam vele, pedig én a minimal elosztást kedvelem általában (ide nekem egy aszfaltszínű XT.S-t gyorsan). A Maestro alakja határozottan szép és elegáns, tartsuk jó sokat a levegőben, hogy mások is megcsodálhassák.

A hátoldalon - nicsak - egy kis súlyocska található, talán emiatt olyan pörgős a Maestro? Na de erről kicsit később. A kis rézgyűrű könnyedén tologatható fel-le, de talán kicsit túl könnyedén, és egészen a kereszttartóig.

A kitámasztók (vagy akármi is a standoff bemagyarított neve) szépen le vannak fedve, ebbe nem fog akadozni a drága Dyneema.

Mivel nem túl sok időt sikerült a levegőben tölteni a Maestróval, és a trükkrepertoárom sem igazán teljes, ezért elég szubjektív véleményt tudok csak produkálni a reptetési élményről. Első felszálláskor kicsit el volt konfigolva a kantár, és mocsokul túlpördült minden egyes fordulás után, de a precíz Nirvana  után én ezt úgy konstatáltam, hogy ez bizony a Phoenixek öröksége. Kapos Zoli barátunk rövid vizsgálódása és a csomók megfelelő pozicióba juttatása után viszont egy sokkal pontosabb majsztró került a kezembe, így már sokkal örömtelibb volt nyolcasozni, meg a talaj fölött elhúzni (csodálkozott is a Hármashatárhegy kiránduló népe). Azért az általános érzésem az volt, hogy egy robusztus sárkányt reptetek, aminek az a 1,5 bft szél elég kevéske, de ha kicsit tol a levegő, akkor azt meghálálja.

Nézzünk  1-2 trükköt is, Axel család rendben, szép és lapos, Fade abszolút rendben, nem nagyon akar belőle kijönni, a bénázást tolerálja, vagyis visszabillen, ha elrántottuk volna véletlen. Backflip teljesen jó, tehát a Lazy Susan is rendben van, ill. ezek folyományaként a Jacobs Ladder is hálás darab. Még egy Yo-yo is sikerült vele, a súly tette a dolgát és segített nagyon szépen pördülni, szóval ez is cipő (vagy zsír, vagy sirály, kinek melyik szleng szimpatikusabb).

Persze mindezekre érvényes az a fránya nehézség érzés, tehát azért azt nem állítom, hogy a Maestroval lenne a legélvezetesebb és legegyszerűbb ezeknek a trükköknek az előadása, de mindenképpen simább az ügy, mint egy Eolo Venice-nél, vagy HQ Yukonnál például (de ez nem fika, riszpekt Venice, riszpekt Yukon).

Nehéz dolga van ugyan a trükkmesterek körében ennek a kite-nak, leginkább talán a kezdőkre aspiráló anyagok és színvilág miatt, de bízom abban, hogy eljut így is néhány kézbe, és féltett kincs lesz belőle. Én meleg szívvel ajánlom, mert az élmények biztos nem fognak kikerülni, ha gyakran előszeded a zsákból.

Végezetül egy fotó a Yo Core team tagjairól is (a sört eldugták a fotó kedvéért), innen üzenem, hogy kösz, és jöhet a többi jó falat is!